3.rész - The Tenth Trouble

/TaeHyung pov/

Eléggé megjött a kedvem a Troublehoz, szóval egy laza fehér póló, egy szürke bő pulcsi és egy farmer kíséretében tökéletes öltözék volt a szórakozáshoz.

YoonGi pedig a kedvenc összeállításának nevezett ruhákat vette fel, mely egy kék szaggatott farmerból, egy vékony anyagú pólóból és egy fekete kapucnis pulóverből állt, rajta valami fehér felirattal, aztán még a fejére húzott egy fekete sapkát, amelyen két kitűző díszelgett.

Leültem az ágyra, míg nem indultunk el, de az agyamban nem állt le addigra se semmi. Vajon mindenki tudja, hogy én kinek a fia vagyok? Máshogy viselkednének velem, ha megtudnák vagy ugyanúgy, ahogy eddig mindenki más is? Csakis a szüleim határoztak meg eddig, kezdek kétségbeesni...

 - Gyere, TaeHyung - fogta meg a telefonját szobatársam és elindultunk a nagycsarnok felé.
Rengetegen összegyűltek a nagycsarnok ajtajában, viszont csakis gólyákat engedtek be az ajtóban őrt álló SunYoung és NamJoon.
 - Ma vendég dj-ét hívtunk, élvezzétek a zenéjét - üdvözölt minden elsőst ezekkel a mondatokkal a lány. Mosolyogva haladtunk befelé, ahol már szólt a ütemes zene. YoonGi arckifejezése pedig kész volt a bulira, mikor a kezeivel a tarkóján lépett be a kétszárnyú ajtón.
Visszatértünk ugyanoda, ahol a gyűlést tartották, de mégsem ugyanúgy nézett ki.
A világítás lejjebb volt véve, félhomály uralkodott mindenütt, néhány színes reflektor adta meg a tökéletes hangulatot az esti óráknak, amelyeket a táncoló diákok felé irányítottak. Ahogy beléptél, a bal oldali lelátónál állították fel a bárpultot, afelett pedig egy "The Tenth Trouble" felirat lógott, mely az est nevét volt hivatott megnevezni. Ezzel párhuzamosan, a csarnok másik végében, leledzett a színpad, ahol a zenét szolgáltatta nekünk a diákönkormányzat elnökei által meghívott dj.
A lányok is átformálódtak akárcsak a hely, egy kicsit több smink viszont annál kevesebb ruha, merészebb összeállításokban, került rájuk. Ugyan csinos lányokat megpillantottam a tömegben, akik normálisan is öltöztek fel, azonban nekem az első célpontom a bárpult volt, ahol kértem is egy felest kezdésnek, aztán egy második követte a legerősebb fajtából.
Ahogy ott egyedül ittam szánalmasnak éreztem magam, de aztán YoonGi mellém érkezett SeoNaval együtt. Ekkor már felfordult bennem a gyomrom, mégis a negyedik felesemet kértem a pultostól.
 - Jól vagy, TaeHyung? - tette YoonGi a kezét a vállamra.
 - Persze persze, nem jöttök kicsit táncolni? - indultam el egy whisky társaságában a tömeg felé.
Éppen olyan zene szólt, ami megfelelt az ízlésemnek, ezért tudtam is rá mozogni is. Bár minden egyes mozdulat kicsit még jobban megkavarta gyomrom tartalmát.


/SeoNa pov/

A nagycsarnokban éppen annyira volt feltekerve a zene hangereje, hogy még lehetett beszélgetni mellette ordítozás nélkül is. YoonGi azonnal megtalált engem, amint beléptem a terembe és szobatársa felé húzott, át a tömegen, míg JiYeon valahova eltűnt az újdonsült kamerás JungKookkal.
TaeHyung már kicsit sem józan állapotokban hívott minket táncolni a bárpulttól, mikor mellé érkeztünk, viszont én is egy itallal a kikészítettek közül, éppenséggel egy nagyobb pohár koktéllal, a kezemben vágtam neki a táncparkettnek.

Ketten remekül elvoltak a saját maguk által kitalált táncmozdulataikkal egy kevés alkoholos lökettel.
 - SeoNa! - fogta meg karomat JiYeon az egyik pillanatban. - Ő itt JiMin - mutatott a mellette ácsorgó feketés árnyalatú hajjal rendelkező egyénre, akinek fekete rövid ujjú pólójából kilátszódtak karizmai, amik természetesen irigylésre méltóan mutattak.
 - Hello - köszöntem kedvesen neki mosolyogva. - Én SeoNa vagyok, ahogy hallhattad. JiYeon, szabad egy szóra? - félre húztam őt egy kicsit. - Nem akarok ismerkedni - szögeztem le neki.
 - JiMin aranyos, kedves és jó kondiban is van. Mi a baj vele? - nem akartam neki elmondani, hogy igaz, jól néz ki, de egyáltalán nem vonzódom hozzá.
 - Igazad van Viszont nincs hozzá hangulatom most éppen - füllentettem neki, aztán lemondott a témáról. Sokáig mindenki békén is hagyott. Néhány fordulásomnál a lányok fenekét is óvatosan megnéztem, mert azért csak járt már valami étel a szemeimnek.
Már lehetett este fél tíz is, csupán táncoltam az italommal a kezemben az ismerősi körömben, aztán egyik pillanatról a másikra YoonGi lelépett, mondván ő fáradt, a szobájukban lesz. Így hát a tánctéren maradtam a JiYeon-JungKook párossal, akik időközben a tömeg szélére húzódtak röhögcsélni, és TaeHyunggal, mivel csakis őket ismertem.
 - YoonGi? - fordult felém billegve TaeHyung, ide-oda kapkodta a fejét az emberek között.
 - A szobátokban, azt hiszem - kortyoltam egyet bele poharamba, miközben a zene egy 2NE1 remixre váltott. - Nem akarsz te is menni, eléggé szét vagy esve, meg sokat ittál.
 - Olyan szépek a szemeid ebben a világításban - TaeHyungból áradt az alkohol szag, mégis józannak tűnt. Közeledett hozzám, legfőképpen ajkaim felé, de én csupán fogtam poharam tartalmát és fejére öntöttem.
 - Olyan szép csillogó a hajad ezzel a pohár koktéllal rajta - páran körülöttünk megtorpanva és meglepett arckifejezéssel néztek rám, én gúnyos vigyort vettem fel ezek után, TaeHyung csupán állt földbe gyökerezett lábakkal, hagyta a folyadéknak, hogy lefolyjon hajtincsein a vállaira, aztán egy megvető és elutasító grimasszal távoztam mellőle. Leparkoltam a falnak dőlve, visszanézve a tömegre már nem is láttam TaeHyungot.
 - Tudod, hogy most elég nagy szart kevertél meg? - érkezett mellém JiYeon és JungKook a kamerájával a kezében.
 - Bármennyire is részeg, egy napja ismer, nem érdekel. Az első találkozást amúgy is elrontotta, akkor miért kellene kedvesebb lenne vele?
 - Csupán azért mondtam, mert JungKook ezt felvette véletlen és fent van már a neten - sandított az említett felé.
 - Csúcs, a szülei majd meglátják - vontam vállat. - Nem nagyon érdekel TaeHyung, nem is fog, főleg nem ha azt hiszi, hogy ha részeg bármit megtehet. Ennyit erről, legalább holnap majd meglátja a mai dolgai eredményét - a bárpulthoz fáradtam és kértem egy újabb italt, mivel az előzőt elpazaroltam TaeHyung leöntésére.


Fél órával később a folyosón sétáltam már, mivel szobatársam eltűnt a csarnokból, így nem volt túl élvezetes egyedül lenni az ismeretlen évfolyamtársaim között, bármi ismeretség nélkül, és ekkor megrezzent a telefonom, YoonGi száma villogott a kijelzőn, elhúztam a zöld jelzést, majd beleszóltam.
 - Mi a baj este tízkor, YoonGi?
 - Gyere kérlek a szobánkba, segítened kellene. A szobánk az utolsó bal kézről - magyarázta, azzal le is tette. Oda is siettem a megadott ajtóhoz, benyitottam a helyiségbe és be is csuktam magam mögött a fehér felületet. Fura zajokat hallottam ki a fürdőszobából, hányásra utaló hangok szűrődtek ki a külön helyiségből. - De jó, hogy ilyen gyorsan jöttél. Nana, légyszíves vigyázz rá, amíg kerítek egy poharat - kirohant a szobából, én pedig kitártam a fürdőszobájuk ajtaját. A hangokat TaeHyung részeg személye adta ki, amint a vécécsészét ölelgette.
 - Ha csupán azért segítenél nekem, mert megsajnáltál, inkább ne tedd - nézett fel rám sápadt arccal, a haján még mindig az én italom száradt. Találtam egy kisebb törölközőt a kád szélére terítve, azt bevizeztem a csap alatt, majd tarkójára terítettem. - Az apám pénzéből kellene akkor? - fáradt, rekedt hangon szólalt meg újra

 - Nem fognád be inkább két hányás között is? Engem az sem érdekel, hogy nem kértél bocsánatot, amikor nekem jöttél az egyetem előtt reggel, de főleg az nem érdekel, hogy mennyi pénzük van a szüleidnek. Próbálom azt tenni, amire YoonGi kért - leültem mellé törökülésben. - Mivel te sem érdekelsz azok után, amit csináltál, ezért inkább maradj csendben - mialatt kettesben voltam vele kétszer is hányt, de nyugodtan ültem tovább, mert jobb volt ha kijön belőle, aminek ki kell.
 - Senki nem volt eddig, aki önzetlenül segített volna nekem. Mindig kértek valamit később - ráhajtotta a fejét a fehér felület szélére.
 - Egy új helyre jöttünk mind és nem hoztuk magunkkal az őseinket. Engem nem is érdekel, hogy TaeIl az apád, mivel azt sem tudom, az ki. Mindig segítek annak, aki kéri, akárkik is a szülei. Viszont a leöntést akkor is megérdemelted - nevettem el magam halkan, mire ő is felkacagott. - TaeHyung, miért ittál ennyit, ha nem bírod?
 - Búból? - húzta el a száját, mialatt újra rám nézett. - Mindegy, neked biztos jobb családod van, mesélj róluk - újra a csésze felé hajolt.
 - Az egyetlen családomnak hívható személy talán YoonGi, ő olyan nekem, mint egy bátyó, aki mindig megvédett a szekálóktól, de beszéljünk a vallásos anyámról, akinek nem voltam elég jó esetleg? Vagy a vele soha sem egyetértő apámról?
 - Akkor hanyagoljuk a család témát - nevetett bele a fehér porcelán lónak hívandó vécébe.
 - Milyen jó hangulatok vannak itt - lépett be YoonGi egy üvegpohárral a kezében. - Tessék itt van egy kis víz - töltötte meg azt a csap alatt és nyújtotta szobatársa felé, miközben leült a kád szélére. - Összebarátkoztatok?
 - Azok után, hogy mit művelt a csarnokban, ezt a kibékülés megkezdésének hívnám - löktem meg mutatóujjammal TaeHyung fejét, mire mint egy ovis lebiggyesztette a száját, a kinézetén nevetni támadt kedvem, de visszafojtottam.


/SeoHyun pov/

HongJoo letette bögréjét a pultra, majd elém lépett.
 - SeoHyun, figyelj, nem kell aggódnod a lányod miatt, bízz már egy kicsit a nővéredben - a vállamra tette a kezeit.
 - Én is megtudnám csinálni, amit te tudsz, csupán kicsit berozsdásodtam az idők alatt és ezzel nem akarom veszélybe sodorni SeoNat. Amúgy meg miért? Nem aggódhatok a lányom épsége miatt?
 - Miért nem hagyod a lányod élni, ahogyan viszi a sors? Beleavatkozás nélkül.
 - Tudom, hogy mi a jó neki, HongJoo - felhúzta a szemöldökét erre.
 - Nem félsz, hogy örökölte a boszorkányságot és egyszer felerősödik benne, azok után pedig nem tudott majd irányítani őt a kedved szerint, ahogy eddig? - visszaült a törzshelyének titulált székre.
 - Ellenőriztem, nem örökölte - kutattam az emlékeim között, hogy nem láttam-e erre utaló jeleket a múltban.
 - És ezt a berozsdásodott öregasszony mondja. Hát rendben. Figyelj, holnap meglátogatom őt az egyetemen, megnézem ezt magamnak is. Addig is, vigyázz a könyveidre, SeoHyun - elhagyta konyhát.
Aggódom a lányomért, ez tény. Sokat hazudtam neki, ez tény. Mindig mikor egy bűbájt próbáltam volna véghez vinni és meglátott, hazudtam neki, hogy a vallásom miatt csinálom, amit nem érthet, ez tény. Nem bírom megvédeni egész életében, de megpróbálom, ez tény.



/TaeHyung pov/

Egy kicsit jobb lett a közérzetem, mikor az összes alkohol távozott a gyomromból, az étellel együtt, amit ettem egész nap. Aztán mikor SeoNa is távozott a hajlékunkból ledőltem az ágyamra.
 - Nem is tudom, mikor hánytam ennyit alkoholtól - sóhajtottam, miközben tarkómról a homlokomra tettem a fehér textilt.
 - TaeHyung, mondjad csak, mi volt a nagycsarnokban, amiről lemaradtam? - ült le ágyam végébe szobatársam.
 - Nem mindegy neked? - nyögve löktem magam ülőhelyzetbe, hallgatásából és nézéséből rájöttem magamtól is a válaszra. - Igazából meg akartam csókolni SeoNat, de alkoholos befolyásoltság alatt voltam mentségemre - egy csapás csattant a tarkómon.
 - Csodálkozol, hogy leöntött? - nevetett fel YoonGi. - Örülj szerintem, hogy nem kaptál nagyobbat. Egy napi ismeretség után még a pia sem mentség a tettekre, te hülye. A lányokat meg kell lágyítani először, de hogyha neked SeoNa a jelölt, mellőzd úgy érzem.
 - Dehogy is, csupán ő volt ott, úgy előttem - mentegetőztem. - Miért neked ő a jelölt?
 - Nem, ugyan. Nana nekem olyan, mint egy kishúg, akit meg kell védenem. Már tízen pár éve ez a dolgom. Nincs testvére, aki megtenné ezt. Az elején féltékeny voltam a fiúkra, akikkel beszélgetett, utána rájöttem, hogy ők csupán haverok - újra elnevette magát, amolyan nosztalgikusnak hatott mosolygása. - A lényeg, hogy van egy bökkenő, ami megakadályozta a mai tettedet és a további terveid, ha SeoNa a célod, barátom - hátba veregetett, majd a saját párnái között aludt el. Miféle bökkenő? Fejemmel becéloztam párnámat, majd a YoonGi által kimondott dolgok jártak-keltek a gondolataimban.


/SeoNa pov/

Sok nevetés után a két hülyével úgy döntöttem ideje megkeresnem JiYeont, el is köszöntem a fiúktól.
Először persze a szobánkban kerestem és nem is kellett messzire mennem. Az asztalán égve hagyott kislámpa épphogy bevilágította a helyiséget, így felfedeztem őt saját ágyában JungKookkal. Együtt aludtak, egymáshoz bújva, szobatársam feje a fiú mellkasán békésen szuszogott, engem meg mosolygásra késztetett a látott kép. Halkan elnyúltam a én is saját matracomon és hátamra fordultam.
Nem is volt olyan rossz az első nap itt, az egyetemen, de tudom, hogy lesz nehezebb is. De egy pillanat még mindig foglalkoztat és aggaszt. Amikor megláttam TaeHyungot egyszerűen valami mintha mellkason vágott volna. Viszont leteszek róla inkább, hogy megtudjam.

A plafon bámulása lett a hobbim, úgy tűnt, de tudtam, nem változtam még túl nagyot, mert még mindig szívesen ébredtem volna HyeRan hosszú barna tincsei között egy jó kis éjszaka után.
Kihajnalodott és nem aludtam egy szemhunyásnyit se. Olyan reggel hat felé kicsoszogtam a folyosóra, hogy megnézzem a mai programunkat, hátha többet tudok meg a NamJoonék által kitett plakátokból. A legközelebbi faliújság a két folyosószárny találkozásánál volt, és éppen akkor lépett a papírhoz TaeHyung is.
 - Másnapos vagy? - szólaltam meg a csendet megszakítva.
 - Neked is jó reggelt. Aznapos, mivel nem aludtam semmit - válaszolt, miközben a listát böngészte, én pedig gyorsan cikázó szemét figyeltem. - A kétszázkettes terembe kell mennünk nyolcra, ahol elmondja az egyik tanár a heti beosztásunk, órarendünk - fordult vissza felém, mire a faliújságot kezdtem figyelni. Megfogta az állam és feljebb emelte, ekkor már a szeptember feliratot láttam. - Legalább ne decembernél nézd, ha már eddig egy szót sem olvastál el rajta - elmosolyodott diadalmasan, aztán a szobájuk felé elsétált. Lecsekkoltam jómagam is biztosra a mai célpontot, aztán a szobába visszaérve már a nyújtózkodó párocskát láttam a másik ágyon.
 - Reggelt - húztam fel egyik szemöldököm JiYeon asztalának dőlve, őket nézve, miközben lekapcsoltam a kislámpát az asztalon - JungKook, eltévesztetted az ágyad az éjjel? - vigyorodtam el. - Biztos kényelmesebb volt JiYeoné, ugye? Mindegy, te is a zene szakon vagy? - álmoskás bólintást kaptam válaszul. - Nagyon jó, akkor most van két órátok, hogy frissek legyetek, mert a másodikra kell felmásznunk. JungKook kisietett a szobából, az ajtóból még futtában egy puszit küldött szobatársamnak, aztán eltűnt. - Na, szerelmetes bogár, menj zuhanyozni, nyolcra kell odaérnünk - tapsoltam egyfolytában, hogy sietősebbre vegye. Pár ruhával és egy törölközővel elnyelte őt a fürdőszoba, aztán új külsővel lépett ki ugyanonnan. - Miért használsz egyáltalán sminked, így is szép arcod van - jegyeztem meg, mikor megláttam lemosott arcát. - Hagy kérjelek meg, hogy ne sminkeld ki magad ezúttal, jó? - mosolyogtam szobatársamra.
Körülbelül öt perc alatt lezuhanyoztam és a magammal bevitt ruhákat öltöttem magamra. A legkényelmesebb fekete farmeromat húztam fel, ami a térdénél direkt kiszaggatottan vettem két éve, és hozzá kedvenc póló-pulcsi párosításomat. Kiléptem a párás, csempézett helyiségből, JiYeon felnézett telefonjából.
 - Én sem sminkelem ki magam, ha te sem - állt meg előttem.
 - Rendben. Tudod, hogy így is tetszeni fogsz JungKooknak, ugye? - elpirult arca, mikor kimondtam a nevét. - Gratulálok ahhoz a gyerekhez - nevettem el magam és az ágyon heverő telefonomért nyúltam.
 - Én is a tiedhez.